Garantia Calitatti

E-mail: info@alnostru.ro


Tel : +4 0360 101 016


Fax: +4 0360 101 016


Mobil: +4 0756 818 307

Biztonság és érték a "Minőség Védjegyével"

Honnan indult el a projekt?

2008 januárjában egy piackutatási elemzés során megdöbbentő eredményekre akadtam. Az eredmények azt mutatták ki, hogy az elemzett piac 42,5%-át kinai és koreai termékek uralják. Ez volt a felvilágosodás pillanata, amikor rájötttem, hogy komoly gazdasági problémákkal kell szembenéznünk. Ezeket megelőzni már nem lehet, viszont kezelnünk kell. Sokan azt várják, hogy országvezetőink/választottaink lépjenek az ügyben . A politikusok viszont nem hozhatnak olyan könnyen konkurenciaellenes döntéseket (ami azt implikálná, hogy vámokat, illetékeket vessenek ki a kinai és koreai árukra), mert nekik szem előtt kell tartaniuk a mindenkori dimplomáciai kapcsolatokat is. A megoldás tehát egy sokkal dinamikusabb és rugalmasabb szervezettől/egyéntől kell jöjjön. Mivel a probléma kezelése Európa számára igen sürgős, „kézbe vettem” az ügyet és megalapitottam az eqps.eu-t.

Miről szól a projekt?


Az eqps.eu projekt keretén belül reklámkampányokat készitünk a hazai és európai kiváló minőségű termékeknek és szolgáltatásoknak.

Honnan tudom , hogy melyik hazai/európai kiváló minőségű termék? Vannak termék melyekről az ember azt hinné, hogy hazai/európai de nem az.

Minden terméket, amely átmegy a minőségügyi vizsgálaton, ellátjuk A minőség védjegye- eqps.eu védejeggyel. A védjegy az illető terméken, jól látható helyen lesz/van feltüntetve. Ez az alapvető ismertető jel.

A laikus vásárló számára mit nyújt a védjegy?

A védjeggyel ellátott termékek folyamatosan ellenőrizve vannak, ezáltal nagyobb biztonságot és értéket nyújtanak a fogyasztók számára. Ugyanakkor nem kell elfeletkeznünk arról sem , hogy mindannyiunk számára nagyon fontos gyerekeink iskoláztatása, betegeink ellátása, időseink és a rászorulók gondozása, röviden: egy stabil szociális háló kialakitása. Azáltal, hogy mi hazai/európai termékeket fogyasztunk, hozzájárulunk a munkahelyek megőrzéséhez és egy stabil szociális háló kialakitásához.


Egy hazai, jó minőségű cipő árán vásárolhatunk legalább három kinait, amelyek együttvéve eltartanak addig, ameddig a hazai cikk. Miért válasszuk a hazait?

Ha már a cipőknél tartunk, akkor szeretném megjegyezni, hogy az előnye  a hazai cipőknek a láb egészségének megőrzése, mert soha nem lehet összehasonlitani egy vinilin cipőt egy hazai, jó minőségű bőrcipővel. Másik előnye, mint már emlitettem, a munkahelyek megőrzése és a stabil szociális rendszer kialalkitása. Ha importból élünk, országunkból/Európából folyamatosan megy ki a pénz, munkahelyek folyamatosan szünnek meg, ezzel egyenesen arányosan nő a munkanélküliség, az elszegényedés, a segélyek iránti igény és az ország/Európán kivüli gazdasági erőktől való függés.

Azt akarja mondani, hogy csődbe megy az országunk/Európa?


Olyan fogalom, hogy országcsőd nincs. Egy ország nem megy csődbe, viszont elszegényedhet és eladósodhat és mióta világ avilág, az adós szolgálja a hitelezőt. Tehát nem csődbe megyünk, hanem szolgák leszünk. Ezt pedig, tekintettel arra, hogy országunknak/Európának milyen kapacitása, erőforrásai és értékei vannak, semmiképp sem engedhetjük meg magunknak. Az olyan lenne, mintha egy herceg rabszolgasorsra jutna. Úgy gondolom, hogy aki európainak vallja megát, prioritásának tartja megelőzni ezt a kellemetlen helyzetet.

Sokan abban látják a megoldást, a gazdasági fellendülést, hogy országunk egy kereskedelmi ország legyen. Önnek mi a véleménye?

Kereskedelemre nem lehet egy országot épiteni. Ezt már nagyon rég, nálamnál sokkal nagyobbak megmondták. Ahhoz, hogy egy országot stabil gazdasági úton vezessünk, kereskedők mellett szükség van egy termelőrétegre, amely a létbiztonságot nyújtja külkereskedelmi mérlegtől függetlenül, valamint egy olyan nemeslelkű rétegre, amely képes megvédeni az ország érdekeit akár az élete árán is. A hazai termelés, a hazai fogyasztás és az export növelése nélkül hosszútávon nincs gazdasági fejlődés.


A kereskedelmi ország koncepciójával kapcsolatban még meg szeretném jegyezni, hogy úgy Magyarország mint Románia stratégiai partnernek tekintette Kinát az elmúlt években. Ennek az lett a következménye, hogy Magyarországon csak a tavalyi évben hetvenezer munkahely szünt meg a Kinából hozott hamisitott áruk miatt. Romániában ugyanez száztizenötezer munkahelyet szüntetett meg. Ha egész Európát számbavesszük , akkor több mint egymillió munkahely megszüntetéséről beszélhetünk. Épp ezért kell szem előtt tartanunk, hogy bármilyen kinai áru vásárlása esetén a munkahelyek megszüntetéséhez járulunk hozzá. Már Tokyo-ban is a kinai üzletek tele vannak európai márkákat hordozó kinai termékekkel. Ugyanezt teszik a kinaiak Európában sok japán termékkel, ezért Európának és Japánnak közösen kell fellépnie a brandhamisitás ellen.

Ön szerint hol követtük el a hibát, hogyan kerülhettünk ilyen gazdasági krizisbe?


Hibákat mindannyian követünk el nap mint nap, viszont minden hibát a javunkra fordithatunk, amennyiben tanulunk belőle. Az első nagy tévedés az volt, amikor a stratégiai pontokat privatizáltuk, értem ezalatt az energiaipar, valamint a bankszektor privatizálását.

Az energiaipar érthető, de a bankszektort miért nem kellett volna privatizálni?


A gazdaságban a pénz olyan, mint az ember testében a vér. Ha a vérkeringés megáll egy testrészben, az illető testrész elhal vagy sérül. Amikor privatizáljuk a bankokat, tulajdonképpen csapokat rakunk a vérkeringésünkre, melyek irányitását idegen kézre adjuk. Ahogyan a sziv nem tudja a vérkeringést szabályozni ha ezek a csapok rajta vannak, úgy  a Nemzeti Bank is nagyon nehezen tudja szabályozni a pénzpiacot elsősorban azért, mert minden bank saját maga dönti el, hogy mikor gyűjt be és ad ki pénzt.

Mit tanulhatunk mindezekből?

Az első nagy tanulság: mindent csak egyszer lehet eladni és a kézbe kapott pénz hamar elmegy. Másik tanulság: a közérdeket kell előtérbe helyeznünk az egyéni érdekkel szemben.
Meg szeretném emliteni itt a sokak által ismert, először William Forster matematikus által leirt példázatot, amelyet „A közlegelők tragédiája” néven ismerünk. Ennek alapján a korlátozott kapacitású közlegelő akkor volt a legjövedelmezőbb, amikor mindenki a betartotta a legeltetés szabályait, az ezzel ellentétes eset –amikor sorra mindenki a saját egyéni hasznát akarta növelni- a közlegelő teljes pusztulásához vezetett.

Ennek megakadályozásában nem az ország vezetőinek kellene fellépniük?


Nagyon sokan a vezetőktől várják a megoldást, viszont a kormány nem hozhat konkurenciaellenes döntéseket. Nekünk egyénileg kell cselekednünk a megoldás érdekében ugyanúgy, mint a testben a sejtek egy csonttörés esetén. A vér összeforrasztja a csontot anélkül, hogy erre tudatosan utasitaná az agy. Az ilyen reakció, hogy egyénileg tegyünk a közérdekért, egy természetes reakció. Az önzés hosszútávon nem vezet soha semmi jóra.

De hogyan helyezzük a közérdeket előtérbe, amikor az állami szektorokban sokak folyamatosan csapolják az államkasszát?

Szerintem nem azt kell nézni, hogy más mit csinál, hanem azt, hogy mi mit teszünk a közösségünkért. Ha a többség a közösséget helyezi előtérbe egyéni érdekeivel szemben, akkor az államkasszát csapolók hamar kirekesztődnek.

Röviden hogyan tudná megfogalmazni a megoldást?

A hosszútávú gazdasági növekedés eléréséhez és egyben a jólét megteremtéséhez elengedhetelen a hazai termékfogyasztás és exportálás növelése, valamint  a közérdek előtérbe helyezése az egyéni érdekkel szemben.

Veps Magazin